Rigai Nyilatkozat
A jogállamiságot fenyegető veszélyekkel szembeni fellépés
I. Preambulum
1. A jogállamiság alapvető fontosságú az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és az emberi jogok, mint az Európai Unió alapját képező alapértékek (EUSZ 2. cikke) érvényre juttatásához. A jogállamiság tiszteletben tartása megköveteli, hogy minden közhatalmat gyakorló ezzel összhangban, a jog által megszabott keretek között járjon el. Az igazságszolgáltatás a jog alkalmazásán keresztül garantálja az egyének jogainak tiszteletben tartását. Az igazságszolgáltatásnak magas színvonalú döntésekkel, időszerű ítélkezéssel és a társadalom felé való nyitottsággal kell hozzájárulnia a jogállamiság érvényesüléséhez. Ezért pártatlanságát és függetlenségét egyértelműen és határozottan védeni kell.
2. A jogállamiság több összetevőt foglal magában, amelyek a különböző tevékenységi területeken eltérő módon jelennek meg. Jelen nyilatkozat nem csupán a jogállamiságot fenyegető veszélyekre kíván rámutatni, hanem az ezekkel szembeni fellépéshez szükséges intézkedéseket is bemutatja, az igazságszolgáltatási tanácsok, valamint az igazságszolgáltatás irányítását ellátó alternatív testületek nézőpontjából.
3. Az elmúlt években különböző tényezők együttes hatása alapjaiban megrendítő kihívásokat teremtett a jogállamiság számára. E tényezők közé tartoznak a politikai fejlemények, a társadalmi változások, a média környezetének gyökeres átalakulása, valamint a digitális fejlődés hatásai. E jelenségek mindegyike valós veszélyt jelent a jogállamiságra és komoly kihívások elé állítja az igazságszolgáltatást. Ahhoz, hogy meghatározhassuk a válaszlépéseket ezekre, először magukat a jelenségeket kell feltárnunk.
II. Kihívások
4. A jogállamiságot fenyegető veszélyek természetükben, mértékükben és hatásukban is különböznek. Egyes fenyegetések nyilvánvalóak, míg mások rejtettebbek és hosszabb idő alatt, egymást erősítő intézkedések révén bontakoznak ki. Az ilyen intézkedések következményei az igazságszolgáltatásban kialakuló úgynevezett dermesztő (visszatartó) hatástól egészen a társadalom igazságszolgáltatási intézményekbe vetett bizalmának fokozatos eróziójáig terjedhetnek.
5. Számos kihívás a hatalmi ágak szétválasztásához és az azok közötti fékek és ellensúlyok rendszeréhez kapcsolódik, azaz magához, a demokrácia lényegéhez. E rendszerben az igazságszolgáltatásnak meg kell őriznie azt a jogkörét, hogy felülvizsgálhassa a végrehajtó hatalom, és adott esetben a jogalkotó intézkedéseinek jogszerűségét. Ha ez az egyensúly megbomlik, az igazságszolgáltatás rendszere nem képes megfelelően működni. Sérül a tisztességes eljáráshoz és a független bíróság előtti tárgyaláshoz való jog.
6. Egyes országokban egyre problémásabbá vált a viszony az igazságszolgáltatás és az egyéb hatalmi ágak között. A helyzet több ENCJ tag és megfigyelő esetében is romlott. Az igazságszolgáltatás aláásása megnyilvánulhat abban, hogy a kormány számára kedvezőtlen bírósági döntéseket nem hajtanak végre, a bírákat nem vonják be megfelelő módon a releváns jogszabálytervezetek előkészítésébe, illetve olyan reformokat hajtanak végre, amelyekhez az igazságszolgáltatás nem járult hozzá. A bíráknak el kell fogadniuk a jogos bírálatot. Ugyanakkor előfordult, hogy az államhatalmi ágak vagy egyes politikusok nyilvánosan támadtak akár bírákat, akár az igazságszolgáltatást magát. Az ilyen támadások szükségszerűen aláássák, vagy akár teljesen meg is semmisíthetik a társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalmát. Az, hogy a bírákat bírói feladataik ellátása miatt támadják, a hatalmi ágak elválasztásának egyértelmű megsértése.
7. A szabad sajtó a demokrácia őrzője, egyike azon intézményeknek, amelyek a jogállamiság fenntartását szolgálják. A sajtószabadság, amely egyre több országban nyomás alá kerül, jelentős mértékben hozzájárul az igazságszolgáltatás átláthatóságához, nyitottságához. Ugyanakkor egyre inkább megfigyelhető az a tendencia, hogy politikusok és más szereplők megpróbálják befolyásolni a médiafelületeket, és azokat arra használják, hogy támadják a bírósági döntéseket. Ez a gyakorlat az igazságszolgáltatásra is nyomást gyakorol, többek között félretájékoztatás, dezinformáció, valamint a bírák célzott lejáratása révén. Ez a nyomás nem csupán a bírák jó hírnevét veszélyezteti, hanem testi és lelki biztonságukat is, akár a tárgyalóteremben, akár azon kívül. Az emberek növekvő elégedetlensége gyakran odáig vezet, hogy jogosultnak érzik magukat arra, hogy sérelmeiket közhatalmi szereplők – így a bírák – ellen irányítsák.
8. A médiakörnyezet különös figyelmet érdemel. A hagyományos sajtó és az oknyomozó újságírás visszaszorulása, valamint a közösségi média és az önálló tartalomközlés térnyerése jelentősen növeli annak kockázatát, hogy a közvélemény figyelmét felkeltő ügyekben a bírósági eljárások a „média ítélőszéke” elé kerülnek. E fejlemények nyomon követése jelentős erőforrásokat igényel. Gyakran rendkívül nehéz az igazságszolgáltatásra káros narratívák azonosítása és ellensúlyozása. Ezek a narratívák pedig elkerülhetetlenül hozzájárulnak a közbizalom fokozatos megingásához.
9. Az igazságszolgáltatás számára biztosított elégtelen erőforrások szintén hozzájárulnak a jogállamiság aláásásához. Ez megnyilvánulhat abban, hogy korlátozzák az igazságszolgáltatás érdemi részvételét a bírósági költségvetés tervezésében és elosztásában. Még közvetlenebb módon jelentkezik, ha csökkentik az igazságszolgáltatás finanszírozását, vagy elhalasztják a bírák és az igazságszolgáltatást támogató személyzet fizetésemelését az infláció ellenére, miközben a közszféra más ágazataiban növelik a bérezését. Ide tartozik az is, amikor megtagadják a bíráktól a munkájukhoz szükséges alapvető háttérszemélyzet biztosítását. Az erőforráshiány súlyosan túlterhelt munkaterheléshez vezet. Az ilyen intézkedések elkerülhetetlenül rontják a hivatásukat gyakorló bírák társadalmi megbecsülését, és elriasztják a pályaválasztás előtt állókat attól, hogy a bírói hivatást válasszák.
10. A digitalizáció fejlődése számos tekintetben javította az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Ezek a technológiai újítások hatékonyabbá és gyorsabbá tették a bírák munkáját is, ami egyaránt előnyöket jelent az állampolgárok és az igazságszolgáltatás számára. Ugyanakkor e fejlődés sajátos problémákat is magában hordoz. Az egyes bírák vonatkozásában különösen aggasztó a bírák profilozása és az azonosíthatóságuk olyan érzékeny ügyekben hozott döntések alapján, amely fokozza a fenyegetettség kockázatát – ideértve a verbális vagy akár fizikai erőszakot is. Az igazságszolgáltatás egészét érintő kihívások közé tartozik az adatok védelme, valamint az a lehetőség, hogy az adattároló rendszereken keresztül a végrehajtó hatalom hozzáférhet a bírák vagy munkatársaik számítógépeihez és adataihoz, amely sérti a bírói függetlenséget.
III. Jelenlegi keretrendszer
11. E fenyegetések mindegyike felboríthatja az igazságszolgáltatás, a végrehajtó és a törvényhozó hatalom közötti kényes egyensúlyt. E kihívások bármelyike csökkentheti az igazságszolgáltatás tekintélyét, miközben indokolatlan mértékben kiteheti azt más államhatalmi ágak közvetlen ellenőrzésének és befolyásának.
12. Megfelelő jogi és intézményi garanciáknak kell rendelkezésre állniuk uniós és nemzeti szinten egyaránt, amelyek hatékonyan biztosítják a bírói függetlenség védelmét. E garanciáknak összhangban kell állniuk az ENCJ által meghatározott normákkal. Ugyanígy teljesíteni kell az ENCJ által az igazságszolgáltatás átláthatóságára és elszámoltathatóságára vonatkozó követelményeket is.
13. Noha az Európai Unió szintjén léteznek rendszerszintű mechanizmusok e fenyegetések kezelésére, azonban alkalmazásuk gyakran késedelmet szenved, és elsősorban olyan helyzetek kezelésére irányulnak, ahol a jogállamiságot fenyegető veszély már előrehaladott stádiumba jutott. Éppen ezért első védelmi vonalként magának az igazságszolgáltatásnak kell fellépnie ezekkel a fenyegetésekkel szemben. E tekintetben kiemelkedő szerepet töltenek be az egyes igazságszolgáltatási tanácsok és az igazságszolgáltatás irányítását ellátó egyéb alternatív testületek.
IV. Intézkedések
14. Folyamatos éberségre van szükség az igazságügyi tanácsok részéről, annak érdekében, hogy időben felismerjék a bírói függetlenséget fenyegető bármely veszélyt, valamint minden olyan fejleményt, amely a jogállamiság aláásásának irányába mutathat.
15. Az igazságügyi tanácsoknak vezető szerepet kell betölteniük és bátorságot kell mutatniuk. Haladéktalanul kell cselekedniük, és minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe kell venniük. Ezek közé tartozhat jogi vélemények kibocsátása, a bírói kar nevében történő felszólalás, a társadalmi támogatás megnyerése a bírák számára, a többi hatalmi ággal való párbeszéd kezdeményezése, valamint az uniós intézmények és igazságügyi szervek tájékoztatása a felmerülő nehézségekről.
16. Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy hatékony együttműködés jöjjön létre és maradjon fenn más jogi hivatásrendek szervezeteivel. A civil társadalom válsághelyzetekben erős és megbízható szövetségese lehet az igazságszolgáltatásnak. A társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalma a bírói hatalom átláthatósága és elszámoltathatósága révén építhető fel, és kulcsfontosságú a jogállamisággal kapcsolatos széles körű ismeretek megléte is. Az igazságügyi tanácsoknak ezért beruházásokat kell végrehajtaniuk a társadalmi párbeszéd erősítése és az állampolgárok tudatossága fejlesztésébe, különösen a fiatal generáció körében.
17. Az igazságszolgáltatás történetét hatékonyan kell elmesélni. Az állampolgároknak érteniük kell, hogy mit jelent számukra egyénileg a bírói függetlenség, és milyen előnyökkel jár az ország gazdasági növekedése és stabilitása szempontjából. Ennek érdekében az igazságszolgáltatásnak szoros kapcsolatokat kell kiépítenie a média képviselőivel, valamint nyitott kommunikációs csatornákat kell létrehoznia annak érdekében, hogy szélesebb közönséget érhessen el.
18. Ki kell alakítani és fenn kell tartani az igazságszolgáltatás ellenállóképességét. Amikor a jogállamiság veszélybe kerül, az igazságügyi tanácsoknak nyíltan meg kell osztaniuk álláspontjukat az igazságszolgáltatás többi szereplőjével. Az ellenállóképesség tudatos eszközökkel fejleszthető. Ide tartozik a bírák képzése, valamint annak a szemléletnek az elmélyítése a bírói karban, hogy a jogállamiság nem merül ki a jogszabályok jogszerűségében, annál jóval többről van szó. A bíráknak tudniuk kell, hogy az a visszafogott gyakorlat, mely szerint nem nyilatkoznak, nem tartható fenn akkor, ha maga a jogállamiság kerül veszélybe. Bátorítani kell őket arra is, hogy osszák meg kollégáikkal esetleges aggályaikat vagy kétségeiket a folyamatban lévő történésekkel kapcsolatban.
19. Végezetül kiemelendő az európai igazságszolgáltatási szervek közötti szolidaritás, mint alapvető érték. Amint azt a 2022. évi Athéni Nyilatkozat is rögzíti, ennek megerősítése most is indokolt. A jogállamiság védelméhez a megelőző és a reagáló szolidaritás egyaránt szükséges. Az igazságügyi tanácsoknak támogatniuk kell minden bajba jutott kollégát, és nyilvánosan is ki kell állniuk mellettük. Ebben az ENCJ különleges szerepet tölt be. Noha az ENCJ nem vehet részt politikai vitákban, azonban támogatja a bírákat a figyelemfelhívás eszközével, nyilatkozatok közzétételével, az európai intézményekkel való kapcsolattartás révén, valamint szükség esetén szolidaritási látogatásokkal, akár tagjaihoz, akár megfigyelőihez.