Madeleine Mathieu
ENCJ Elnöke
részére
Tisztelt Elnök Asszony!
Legutóbbi találkozónkon arra biztatta az Országos Bírói Tanácsot, hogy amennyiben a magyar igazságszolgáltatás rendszerét érintő problémát, veszélyt észlelünk azt hozzuk a tudomására. E lehetőséggel élve a következők miatt keresem meg Önt.
Az Igazságügyi Minisztérium ismét egy, az igazságszolgáltatás alapjait érintő, rendkívül komplex törvénytervezetet készített és nyújtott be az Országgyűlésnek „T/11917. számú, az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezet” néven.
Ez a törvénytervezet létrehozásának körülményeiben, az arra vonatkozó bírósági észrevételek nagyobb részt történő figyelmen kívül hagyása, és az abban foglalt rendelkezések észszerűtlensége miatt nem felel meg a jogállamisági követelményeknek, és támadás a bírói függetlenség ellen.
A létrehozás körülményei tekintetében utalok arra, hogy a minisztérium 2025. április 4. napján küldött egy nagy terjedelmű anyagot az OBT részére azt jelölve meg, hogy az egy törvénytervezet javaslata, s pár napos határidővel hívta fel észrevételek megtételére a tanácsot. A megküldés körülményeiből az OBT arra következtetett, hogy a megküldött irat még nem törvénytervezet, hanem egy, a törvénytervezet megalkotásához vezető írásbeli javaslat.
Az is erre engedett következtetni, hogy azt követően, hogy az észrevételeiket az OBT és más bírósági szervezetek megtették, az igazságügyi miniszter találkozóra hívta az Országos Bírósági Hivatal képviselőit, valamint a törvényszéki és ítélőtáblai elnököket az ezen javaslattal kapcsolatos egyeztetésre. (Megjegyzem az OBT kimaradt a meghívandók köréből) Ezt követően a miniszter online jelentette be az eredményes egyeztetést, majd a javaslat büntető jogi részével kapcsolatosan újabb egyeztetést hívott össze egy szerdai napra. Itt már meghívottként szerepelt az OBT is.
Az egyeztetésre végül is sor került, ám a kitűzött nap előtti éjszakán a minisztérium a javaslatot törvénytervezetként benyújtotta a jogalkotóhoz.
A bírósági észrevételek figyelmen kívül hagyásával összefüggésben arra utalok, hogy a megküldött javaslatra az OBT egy tizenkilenc oldalas észrevételt tett, melyre a jogalkotó a polgári jogi rész vonatkozásában semmilyen formában nem reagált.
Véleményem szerint ez az eljárás nem elégíti ki a jogállamisági követelményeket.
A törvénytervezet szakmaiságára nem kívánok kitérni, ellenben a tervezet rendelkezései közül azt emelném ki, mely megítélésem szerint hosszú távon jelentős negatív kihatással lehet a bírósági szervezetre, s a bírói függetlenség elleni támadásként értékelhető.
Ez a rendelkezés pedig a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosítása kapcsán a határidő túllépése esetére biztosítandó vagyoni elégtétel bevezetésének szándéka.
Mindenekelőtt arra utalok, hogy Magyarországon már létezik az eljárások elhúzódása miatti vagyoni kompenzáció jogintézménye, melyet a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.) szabályoz. Ez a szabályozás összhangban áll az európai sztenderdekkel.
Ezzel szemben a tervezett rendelkezések e törvény rendelkezéseinek fenntartása mellett a bíróságok egyes eljárási cselekményekkel összefüggő mulasztását kívánják szankcionálni, függetlenül attól, hogy a mulasztás felróható-e a bíróságnak, illetőleg, hogy a mulasztás az eljárás elhúzódását eredményezte-e.
Ennek kapcsán hivatkoztunk az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatára, (Frydlender kontra Franciaország, Obermeier kontra Ausztria, Comingersoll S.A. kontra Portugália, König kontra Németország, Deumeland kontra Németország, Pretto és mások kontra Olaszország, Beaumartin kontra Franciaország, Comingersoll S.A. kontra Portugália, Frydlender kontra Franciaország, Sürmeli kontra Németország, Katte Klitsche de la Grange kontra Olaszország, ; Papachelas kontra Görögország, H. kontra Egyesült Királyság, Humen kontra Lengyelország, Tierce kontra San Marino), azonban hivatkozásaink célt nem értek. E jogeseteket a minisztérium vagy nem ismeri, vagy alkalmazni nem szándékozik.
Ahogy korábban már említettem a vagyoni elégtételről külön jogszabály van hatályban, amelyhez képest ez a kétszeres és egymással ellentétes szabályozás sérti a „ne bis in idem” elvét, vagyis, hogy ugyanazon tényt kétszeresen értékelni nem lehet.
A hivatkozott elv megvalósulásához nem elegendő, hogy az egyik eljárásban megállapított összeget a másik eljárásban megállapítandó összegből levonják. A vagyoni elégtételi speciális eljárásban szükségszerűen vizsgálni kell a határidőmulasztásokat egyenként is és összességében is. A jelenlegi és a tervezett szabályozás esetében is megvalósul a kétszeres értékelés, ami a több évszázados jogelvet sérti meg.
A fentieken túl, ki kell emelni azt is, hogy a Pevtv., valamint a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet 1. §. (2) bekezdése szerint a vagyoni elégtétel napi összege 400 forint. A jogszabálymódosítás- tervezet értelmében a jóvátétel napi összege 4362.- forint lenne, - ami a minimálbér emelkedésével folyamatosan nőni fog - ez jelenleg majd tizenegyszerese a Korm. rendelet szerinti napi négyszáz forintnak, ugyanakkor az ekkora mértékű eltérésre a jogalkotó nem ad magyarázatot.
Az ilyen rendelkezéshez az államnak a bíróságok részére megfelelő munkafeltételeket, országos szinten kiegyensúlyozott és azonos munkaterhet kell biztosítania. Ha kellő háttér gondoskodik az ügyek előkészítésről, csak akkor kérhető számon egy-egy határidő elmulasztása.
A jogintézmény bevezetése azért sem tűnik indokoltnak, mert az ügyek elhúzódását jellemzően nem az általános ügyintézési határidő elmulasztása okozza, így kérdéses, hogy lesz-e lényeges gyorsítást eredményező hatása az eljárásokra.
A fentieken túlmenően a jogintézmény bevezetése számos jogvitát, eljárás elhúzódása elleni kifogást eredményezhet tekintettel arra, hogy nem minden esetben állapítható meg egyértelműen, hogy a késedelem a bíróság törvényi határidő-túllépésének minősül. Ennek az az oka, hogy az intézkedési határidő kezdő időpontja jellemzően nincs egzakt módon meghatározva, hanem az a felek valamely cselekményétől függ.
A tervezet szerint a bírói mulasztás vagyoni elégtétellel történő kompenzálása minden félnek, bármely határidő elmulasztása esetén, automatikusan járna még akkor is, ha a mulasztás nincs hatással az eljárás időtartamára, és ezáltal sérelmet sem okoz, vagy, ha okoz is, nem a feleknek.
Jogsérelem hiányában indokolatlan bármely határidő elmulasztásához vagyoni elégtétel fizetési kötelezettséget rendelni, ha egyébként a határidő elmulasztásának nincs kihatása az eljárás időtartamára.
Tekintettel arra, hogy más állami eljárások esetén, és a bírósági büntetőeljárásokban, valamint a közjegyzői nemperes eljárásokban a tervezet nem vezet be hasonló jogintézményt, így a szabályozás diszkriminatív.
A tervezet szerinti szabályozás nincs figyelemmel arra sem, hogy a határidő túllépését objektív ok (bíró szabadsága, betegsége), de akár a felek magatartása is eredményezheti, s a bíróság tekintetében nem értelmezhető a határidő hosszabbítás kérésének lehetősége, s az igazolási kérelem sem, melyek a felek számára késedelem kimentési okok.
A tervezet a bevezetendő új jogintézmény kapcsán alulszabályozott, hiányosak az eljárási részletszabályok, és szinte teljesen hiányoznak garanciális normák. A bíróságnak a vagyoni elégtétel nyújtásáról még végzést sem kell hoznia, csak értesítést küldeni a gazdasági hivatalnak az előírt tartalommal. Ebből az is következik, hogy ebben a körben a fél egyrészt nem dönthet arról, hogy a vagyoni elégtételt igényli-e, másrészt külön jogorvoslattal sem élhet, noha nyilvánvalóan felmerülhet az, hogy vitatja pl. a késedelem napjainak számát, a vagyoni elégtétel összegét stb. Ehhez képest eltérő eset, ha a bíróság a határidő túllépés miatti vagyoni elégtétel megfizetése iránt határidőben egyáltalán nem intézkedett, mert ilyenkor a fél az ügyben eljáró bíróság előtt kifogást nyújthat be, ami nem lehet minden esetben hatékony jogvédelmi eszköz.
A bevezetni szándékozott jogintézmény mindezeken túl alkalmas a bírói függetlenség megsértésére is a következők miatt.
Alapelvnek tekinthető, s a bírói függetlenség egyik eleme a törvényes bíróhoz való jog, mely tartalmában azt jelenti, hogy az előre meghatározott szabályok szerint kerül az adott ügy a bíróhoz, s ezzel is biztosítható a pártatlan ítélkezés, s annak a látszata is.
Azonban, ha a bíróság felelőssége objektív, kimentési lehetőség nincs, a bíróságnak nincs más választása, hogy elkerülje a szankciót, mint úgy meghatározni az ügyelosztási rendet, hogy bármely ügyben, az adott bíróságon ítélkező bármely bíró eljárhasson. Ez pedig nem felel meg a törvényes bíróhoz való jognak.
Mindezekre figyelemmel a tervezet szerinti vagyoni elégtétel, mint jogintézmény bevezetése indokolatlan, az sérti a bírói függetlenséget, a bírósági források elvonásával jár, s célja nem más, mint a bíróságok megrendszabályozása.
A fentiekre tekintettel kérem, hogy amennyiben következtetéseimmel egyetért, ha erre módja adódik ezeket kommunikálja a döntéshozók felé.
Budapest, 2025. május 23. napján
dr. Pecsenye Csaba
az Országos Bírói Tanács elnöke