Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy örömömre szolgál, hogy néhány szót ejthetek ezen a konferencián arról, hogy milyen kihívások előtt áll a bírósági szervezet rendszer, részben a szakmai munka vonatkozásában, részben pedig a bírósági igazgatást érintően.
Természetesen a konferencia ezen előadásra szánt időkerete arra nem lehet elégséges, hogy ezeket a kihívásokat részletesen fel tudjam sorolni, azonban alkalmat ad arra, hogy megpróbáljam érzékeltetni azokat a feladatokat, melyek a bírósági szervezetre az elkövetkezendőkben várnak. Kicsit talán másképp, mint ahogyan az az eddigi hivatalos kommunikációban elhangzott. Ezzel kapcsolatban azt is szeretném hangsúlyozni, hogy mondanivalóm független a pár napja lezajlott választásoktól, ezek a kérdések már hosszabb ideje foglalkoztatják a bírói közvéleményt, illetőleg az Országos Bírói Tanácsot.
Az Országos Bírói Tanács a bíróságok központi igazgatásának felügyelő szerve, így elsősorban az igazgatáshoz kapcsolódnak jogosítványai, ezért előadásomban elsősorban ezekre a kérdésekre kívánok összpontosítani, s a szakmai kihívásokat azon kérdések körében igyekszem érinteni, melyek az igazgatással összefüggenek.
Kérem ne róják fel hibámul, ha a feladatokra koncentrálok, s megoldási javaslatokat nem minden esetben kínálok, hiszen ezeket a kérdéseket nem önmagában a bírósági szervezetnek kell megoldania, hanem az igazságszolgáltatásban közreműködő szervezeteknek együttesen.
Igyekszem a felmerülő problémákat általánosságban megfogalmazni, ám ha az látszik, hogy túlsúlyban vannak a polgári hivatkozások az nem a véletlen műve, hanem annak oka az, hogy polgári másodfokú tanácselnök vagyok.
Az a néhány kérdés melyet érinteni szeretnék a bírói függetlenség, a bírósági szervezetrendszer esetleges reformja, a bírósághoz fordulás lehetőségének kiszélesítése, a digitalizáció további fejlesztése, valamint a mesterséges intelligencia használata.
Bírói függetlenség
Mindenki előtt ismert a hatalommegosztás elmélete, s a fékek és egyensúlyok rendszere. Ezen szép, elméletileg is kidolgozott rendszer azonban meglátásom szerint a gyakorlatban egyre nehezebben működik kiegyensúlyozottan.
A fékeket érezzük, a kiegyensúlyozottságot egyre kevésbé. Nem csak Magyarországon, hanem Európában is egyre inkább látható törekvés a bírói hatalom visszaszorítására irányuló kísérlet. Ez pedig óhatatlanul a bírói függetlenség veszélyeztetettségét veti fel.
Az ENCJ ügyvezető testületének 2025 december hó 17. napján kelt nyilatkozata a bírók médián keresztül történő nyomás alá helyezéséről és megfélemlítéséről a következőket mondja.
„Az ENCJ aggodalommal figyeli a negatív tendenciákat, így a bírókra gyakorolt nyomást, sőt megfélemlítést is, beleértve több ENCJ tag és megfigyelő államban politikai szereplők által folytatott rendszeres ellenség céges média kampányokat. Ilyen kampányokra - eltérő intenzitással - a közelmúltban Franciaországban, Magyarországon, Moldovában és Romániában is volt példa.
Noha az esetek többségében ezek a tevékenységek kiemelt figyelmet kapó ügyekben hozott döntésekhez kapcsolódtak, egyes esetekben az igazságszolgáltatás egészére irányuló nyomásgyakorlás volt a cél. A bíróknak el kell fogadniuk - és el is fogadják - a jogos kritikát. Ugyanakkor a negatív és ellenséges megjegyzések tágabb következményekkel járnak az igazságszolgáltatásra nézve, mivel gyakran az igazságszolgáltatásra gyakorolt nyomásgyakorlást célozzák. Ezek a célzott cselekmények egy olyan növekvő tendenciát tükröznek, amely veszélyezteti a bírói függetlenséget és gyengíti a hatalmi ágak elválasztását. Hosszútávú hatásuk van az igazságszolgáltatás megítélésére, aláássák a társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalmát, és hozzájárulnak a jogállamiság eróziójához.”
Az Országos Bírói Tanács 2026. február hó 2. napján kiadott közleménye ezen nyilatkozattal egyezően a következőkre utal.
„Az ítélkezési tevékenység szükségszerű velejárója, hogy a döntés - ritka kivételektől eltekintve - csak a perben érdekelt egyik félnek kedvez, így azt a pervesztes fél részéről gyakran éri bírálat. Magától értetődő ezért, hogy a bírósági határozatok szakmai alapon kifogásolhatók. Ugyanakkor a véleménynyilvánítás kereteit meghaladó, s ennélfogva megengedhetetlen az olyan jellegű - akár az érintett eljárási résztvevő, akár kívülálló által megfogalmazott – kritika, amely pusztán a nem megfelelőnek tartott döntés okán az eljáró bíró vagy a bíróság egészének pártatlanságát, integritását és függetlenségét kérdőjelezi meg.”
Nem példa nélküli a politikai élet szereplői részéről annak hangoztatása, hogy a bírói ítéletet nem kell végrehajtani, mert az a kormányzat elvárásának nem felel meg. Mint ahogyan az is előfordul, miszerint az ítéletek végrehajtása helyett jogszabálymódosításra kerül sor.
Nem vitatom azt, hogy szükséges a bíróságok tevékenysége feletti társadalmi kontroll, de álláspontom szerint ennek szervezeti kereteit lenne szükséges megteremteni. A társadalmi kontrollnak nem lehet megfelelő formája az egyes ügyekhez kötődő, elfogulatlannak kevéssé nevezhető politikai nyilatkozat.
A bírói függetlenséghez nem csak az egyéni bíró függetlenségét szükséges megteremteni, hanem a szervezeti függetlenséget is. Annak előre bocsátása mellett, hogy jelenleg a szervezeti függetlenség megvalósul, néhány olyan anomáliára szeretném felhívni a figyelmet, melyek a függetlenség veszélyeztetettségét hordozzák magukban.
A szervezeti keretek megteremtése kapcsán szeretnék kitérni az úgynevezett vagyoni elégtétel kérdésére. E jogintézményt az egyik Pp. módosítás emelte be a Polgári Perrendtartásba. Látszólag a bírósági tevékenység kontrollja a cél, ám véleményem szerint olyan indokolatlan, objektív, kimentési lehetőséget nem tűrő fizetési kötelezettséget ró a bíróságokra, mely valós jogpolitikai céllal nem indokolható, hiszen ettől az eljárások gyorsulása nem várható, s a független európai statisztikák szerint a magyar bíróságok eljárása Európa élvonalába tartozik.
Az egyensúlytalanság kifejeződése az is, hogy bár költségvetésükre a bíróságok készítik el tervezetüket, mely változtatás nélkül kerül a törvényhozó elé, ám semmilyen tényleges indoklási kötelezettség nincs a tekintetben, hogy végül is a végső döntés milyen indokok mentén születik meg.
Ugyanígy semmilyen indoklási kötelezettség nincs arról, hogy a különböző - bíróságok irányából érkező - jogszabály alkotási javaslat miért nem talál meghallgatásra.
Az egyensúlyok rendszeréhez tartozik - többek között - az a jogszabályi rendelkezés is, mely szerint a jogszabály előkészítőnek az igazságszolgáltatás rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét meg kell küldenie az Országos Bírói Tanács számára véleményezés céljából. Sajnálatos módon ez a jogintézmény sem működik tökéletesen, így ezzel összefüggésben az OBT két alkalommal élt jogorvoslattal az Alkotmánybírósághoz. Első jogorvoslati kérelmünk eredményre nem vezetett, a második még elbírálásra nem került.
Probléma, hogy nincsenek olyan intézményesült keretek, melyek között érdemi párbeszéd alakulhatna ki a bíróságok és a többi hatalmi ág között. Ezeket célszerűnek látszik megteremteni.
Bírósági szervezetrendszer esetleges reformja
Kijelenthető, hogy Magyarországon a bíróságok betöltik társadalmi rendeltetésüket, s tevékenységükkel hozzájárulnak az állam megfelelő működéséhez. Azonban a folytonosan változó külső körülmények indokolttá teszik az egyébként megfelelően működő rendszerek tevékenységének folyamatos felülvizsgálatát, a szükséges korrekciók végrehajtását.
E gondolat jegyében szeretnék felvillantani néhány olyan kérdést, melyek felvetik az újragondolás szükségességét.
Elsőként arra utalok, hogy értelmezésemben a magyar jogrendszer a bíróságokat egységként kezeli, meghatározva annak részegységeit. Ez az egységesség azonban mára inkább deklarált, mintsem valódi. Példaként említem a kúriai és nem kúriai bírók javadalmazásának eltérő szempontjait, az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok alkalmazottainak eltérő munkaügyi helyzetét, a bíróvá válás részlet szabályainak részbeni hiányát. Szükséges lenne eldönteni, hogy a bírói pálya karrier típusú legyen-e, vagy az angolszász rendszert kövesse. Ezért kívánatos lenne új, egységes koncepció kidolgozása, s ennek mentén új jogszabályi környezet megteremtése.
Az OBT e körben megtette azt, amit a jelenlegi jogszabályi környezet számára lehetővé tesz, kidolgozta azon KIM rendelet módosítási javaslatait, mely a pályázati pontrendszerre vonatkozik.
Az is köztudomású, hogy Magyarországon régiónként eltérő a bíróságok leterheltsége. Szükséges lenne annak átgondolása, hogy az illetékességi szabályok újra gondolásával, az egyes bíróságok munkaterhének pontos felmérésével, s az ennek eredményeként megvalósuló jogalkotással és igazgatási intézkedésekkel megvalósítható lenne-e az egyenletesebb leterheltség.
Folyamatosan szerepel a sajtó hírekben a táblabíróságok helyzete is. Ennek kapcsán megítélésem szerint szükséges lenne a hatásköri szabályok felülvizsgálata is, a közigazgatási ítélkezésre is kiterjedően, hiszen nem minden vármegyében valósul meg közigazgatási bíráskodás, s fellebbezett ügyeket e körben csak a Fővárosi Ítélőtábla bírál el.
Bírósághoz fordulás lehetőségének kiszélesítése
Kiemelten fontosnak tartom - nyilván helyzetemből adódóan - a bírósághoz fordulás lehetőségének kiszélesítését. Álláspontom szerint a jelenben ennek éppen ellenkezője figyelhető meg. A bírósági eljárást bizonyos értékhatár alatti ügyekben kötelezően megelőző eljárás, a fizetendő illetékek és a jogi képviseleti költségek növekedése, a végrehajtások mérsékelt eredményessége mind a bírósághoz fordulás szűkülését eredményezi.
Mindezekből következően indokolt lehet a megelőző eljárás értékhatárának újra gondolása, a bírósági illetékek mértékének csökkentése, a jogi segítségnyújtó szolgálat működésének hatékonyabbá tétele, illetőleg egy új végrehajtási törvény, és ahhoz kapcsolódó rendeletek megalkotása. Ez utóbbi kapcsán fontos lenne pontosan tisztázni az állami kényszer kereteit, s megfontolni a szociális kérdések rendezésének mikéntjét
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ezek a feladatok nem a bíróságok belátásától, illetőleg akaratától függenek, ám a bíróságoknak is van felelősségük abban, hogy amennyiben a jogalkotó részéről a szándék megvan, a szabályok kidolgozásához - erre irányuló kérés esetén - segítséget nyújtsanak. Biztos vagyok benne, hogy ezt meg is tennék.
Digitalizáció további fejlesztése
A különböző nemzetközi felmérések egyértelműen megerősítik azt az állításomat, mely szerint a magyar igazságszolgáltatás e vonatkozásban is Európa élvonalába tartozik. Ez a körülmény azonban nem jelenti azt, hogy további fejlesztésekre ne lenne szükség, s tudomásom szerint ezt a kérdést az Országos Bírósági Hivatal kiemelt feladatának tekinti, s a bírósági digitalizációt folyamatosan fejleszti.
Ezzel összefüggésben azonban utalok arra, hogy azt az irányt, melyet a jogalkotó az online nyilvánosságra vonatkozó szabályok megalkotásával követ, tévesnek tartom.
Mesterséges intelligencia használata
A digitalizáció egyre szélesebb körben való alkalmazására, a mesterséges intelligencia rohamos fejlődésére tekintettel nem az a kérdés, hogy a mesterséges intelligenciát alkalmazzák-e a bíróságok, hanem az, hogy milyen eljárásokban, s milyen mértékben.
Néhány példa, hogy milyen területeken lehet segítségünkre a mesterséges intelligencia:
Egyszerű feladatok automatizálása
Jogi kutatás (kapcsolódó ügyek)
Dokumentumok hivatkozásainak felismerése
Jegyzőkönyvezés gyorsítása
Nagyméretű dokumentumok összefoglalása
Álláspontom szerint azonban az egyedi ügyekben hozott bírói döntésnél a mesterséges intelligencia használata a tudomány mai állása szerint nem kívánatos. A bírói döntés lényege az igaz és hamis megkülönböztetése, a helyes és helytelen megítélése, a társadalmi és erkölcsi normáknak való megfelelésről való döntés. Az ezekben való állásfoglalást tükröző természetes intelligenciát nem válthatja ki a mesterséges intelligencia.
Ugyanakkor nem elhanyagolhatóak a mesterséges intelligencia használatával járó veszélyek, így például a az érzékeny adatok kikerülésének veszélye, a kibertámadások megjelenése.
Mindezekre figyelemmel a mesterséges intelligencia használata kapcsán igen rövid időn belül szükségesnek látszik egy olyan irányítási modell kialakítása, mely pontosan rögzíti azokat a feltételeket, melyek mentén az MI a bírósági eljárásban alkalmazható, s pontosan meghatározza azokat az eljárásokat, melyekben az alkalmazásra sor kerülhet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szokás az előadásokat valamilyen frappáns idézettel zárni. Engedjék meg, hogy ezt ne tegyem, hanem e helyett arra biztassam Önöket, a természetes intelligencia jeles képviselőit, hogy gondolataikkal, kérdéseikkel, és az arra adott lehetséges válaszaikkal segítség a bíróságokat abban, hogy ítélkező tevékenységüket magas színvonalon gyakorolhassák.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.