Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Tisztelt Alkotmánybíró Urak, Elnök Úr, Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr, Tisztelt Miniszter Úr, Államtitkár Úr, Tisztelt Rektor Úr, Tisztelt Főkapitány Úr, Tisztelt Parancsnok Urak, Tisztelt Elnök Urak és Asszonyok, Kedves Kollégák!
Nagy örömömre szolgál, hogy részese lehetek ezen ünnepségnek, s e jeles napon köszönthetem egyrészt azokat, akik megtisztelték részvételükkel ünnepségünket, másrészt azon kollégákat, akik kiváló munkájukkal, példamutató tevékenységükkel kiemelkedően hozzájárultak ahhoz, hogy büszkén és méltósággal ünnepelhessük meg a bíróságok napját.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni Köztársasági Elnök Úr méltató szavait, melyek egyrészt alátámasztják azon meggyőződésemet, miszerint a társadalom számára hasznos tevékenységet végzünk, másrészt rámutat arra is, hogy milyen fontos az állami intézmények, s azok képviselői között a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd.
Nehéz versenyre kelni Köztársasági Elnök Úr mindig alapos, történeti áttekintést sem mellőző beszédeivel, így erre kísérletet sem tennék. Ezzel szemben indokoltnak tartok néhány gondolatot megosztani az ünneplő közönséggel a bíróságok jelenlegi helyzetével összefüggésben, mert érzésem szerint a bíróságok szervezetével, azok működésével kapcsolatban történő megnyilatkozások nem minden esetben tükrözik a valóságot.
Sokszor emlegetett tétel, miszerint a modern társadalmak működése a hatalommegosztás elvén alapszik. A klasszikusan megállapítható hatalmi ágak a törvényhozó, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág.
Ezt definiálja Alaptörvényünk is, amikor a C) cikk (1) bekezdésében kimondja, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.
Az állam akkor tudja megfelelően ellátni feladatait, ha ezen hatalmi ágak kiegyensúlyozottan működnek.
Az utóbbi időben az állam tevékenységével összefüggésben csupán a bíróságok működése kerül megemlítésre, az esetleges anomáliák a bírósági működésre kerülnek visszavezetésre, s megoldási alternatívaként csupán a bírósági szervezet „megreformálása” kerül szóba.
Kiegyensúlyozottan akkor tud működni az igazságszolgáltatás, ha a működéshez szükséges szabályok kialakítása során érdemi párbeszéd alakul ki a szabályok kialakításában előkészítő szerepet játszó végrehajtó hatalom és a bíróságok között, s ennek eredményeként kerülnek megalkotásra a jogszabályok a törvényhozás által.
Sajnálatos módon azonban a jelenben az állapítható meg, hogy az igazságszolgáltatás szervezetére vonatkozó jogszabályok előkészítésébe az arra hivatott szervek megfelelő módon bevonásra nem kerülnek, az erre vonatkozó eljárási szabályokat megkerülik, az esetlegesen beszerzett vélemények érdemi megvitatására nem kerül sor.
Kétségtelen tény, hogy nincs olyan rendszer, melyet ne lehetne jobbá tenni. Azonban ne felejtsük el, hogy az állami szervezetre, azon belül a bíróságokra részletes szabályok vonatkoznak, meghatározva az egyes szereplők feladatait a működés megfelelő biztosítása kapcsán.
Miként határozza meg ezt az Alaptörvény?
25. cikk
(1) * A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A legfőbb bírósági szerv a Kúria.
(2) * A bíróság dönt büntetőügyben, magánjogi jogvitában, a közigazgatási határozatok törvényességéről, az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról és törvényben meghatározott egyéb ügyben.
(3) * A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.
(4) * A bírósági szervezet többszintű.
(5) * A bíróságok igazgatásának központi feladatait az Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi. Az Országos Bírói Tanács felügyeli a bíróságok központi igazgatását. Az Országos Bírói Tanács és más bírói önkormányzati szervek közreműködnek a bíróságok igazgatásában.
Értelmezésemben ezen szabályok egyértelműen meghatározzák azt, hogy a bírósági szervezetben a Kúria feladata a szakmai vezetés, az egyéb igazgatási feladatokat pedig az OBH, az OBT és más bírói önkormányzati szervek végzik.
Éppen ezért véleményem szerint igazgatási kérdésekben - s ide sorolandó a bér kérdés is - az Alaptörvényben meghatározott szervezetekkel szükséges konzultációt folytatni, s nem szerencsés, mondhatni káros és megosztó a bírósági szervezetet nem egységes szervezetként kezelni. Ugyanakkor amennyiben a jogszabályok által kijelölt úton járunk, akkor követjük a jogalkotó kifejezett szándékát.
Mindenki előtt ismert a legújabb jogalkotási folyamat, melynek egy része a bíróságokat is érinti. Ezzel kapcsolatosan csupán két dologra kívánok utalni. Egyrészt az úgynevezett vagyoni elégtételre, másrészt arra a szándékra, amely a bizonyítási eljárás egyszerűsítését célozza.
Előbbivel kapcsolatban némi képzavarral, s különböző jogágak szakkifejezésével élve azt tudnám mondani, hogy alkalmatlan időben, alkalmatlan tárgyon elkövetett jogalkotás.
Miért alkalmatlan idő?
Az indoklás szerint a bevezetendő jogintézmény célja a polgári és közigazgatási eljárások gyorsítása. A napokban jelent meg a 2024. évi uniós igazságügyi eredménytábla. E szerint a közigazgatási ügyek elsőfokú eldöntéséhez szükséges becsült idő tekintetében Magyarország uniós szinten a harmadik helyen áll, míg a közigazgatási ügyek valamennyi fokon történő eldöntése vonatkozásában a második. Ugyanez az adat a polgári és kereskedelmi ügyek esetében az elsőfokon szükséges idő vonatkozásában a negyedik hely, míg valamennyi fokon történő eldöntés esetében az első hely.
Ilyen körülmények között lehet azt mondani, hogy indokolatlan éppen most büntetéssel fenyegetni a bíróságokat.
Miért alkalmatlan tárgy?
Magyarországon már létezik egy törvény a vagyoni elégtételről, méghozzá a 2021. évi XCIV. törvény a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről. Ezen jogszabály megalkotásának előzménye az ún. Gazsó ügyben hozott EU Bírósági ítélet, melyben a bíróság előírta a jogszabály megalkotásának kötelezettségét Magyarország számára. Ennek hatására született meg a hivatkozott törvény, megjegyzem mintegy öt éves késedelemmel. Ám nem a késedelemnek van jelentősége, hanem annak, hogy ezen törvény megalkotására az európai sztenderdeknek megfelelően került sor. Mit is jelent mindez? Azt, hogy a vagyoni elégtételre akkor kerül sor, ha az eljárás egészét figyelembe véve ésszerűtlen időben fejeződik be az. A most megalkotott jogintézmény ezzel szemben az eljárásnak nem a teljes időtartamát veszi figyelembe, kimentésre lehetőséget nem ad, s felveti a kétszeres értékelés lehetőségét.
További törekvés a bizonyítási eljárás egyszerűsítése az eljárások további gyorsítása érdekében. Itt azonban figyelembe kell venni azt, hogy a bírósági eljárásokkal szembeni alapvető elvárás nem csupán azok gyorsasága, hanem a megalapozottság is. Nem téveszthető szem elől, hogy a bíróság előtti ügyekben olyan személyi és vagyoni kérdésekről születik döntés, amelyek alapvetően befolyásolják az állampolgárok életét, legyen szó akár polgári akár büntető ügyekről, akár az állampolgároknak az állam szembeni viszonyáról.
Ebből következően a megalapozottság nem rendelhető alá a gyorsaságnak, e kettőnek egymással harmóniában kell állnia.
Meggyőződésem, hogy erre törekszenek a bíróságok, az egyes bírók, s ezt a legtöbb esetben sikerül is elérni. Ennek a törekvésnek a sikerességét példázza azok munkája is, akik most elismerésben részesülnek.
Úgy gondolom, hogy méltán lehet azt mondani, hogy bírónak lenni nem munka, hanem hivatás.
Annak a feladatnak a súlyát vesszük vállunkra, hogy a jog eszközével próbáljuk meg rendezni a felek személyi és vagyoni viszonyait, érvényesíteni az állam büntető hatalmát, elégtételt adni a sértetteknek. Mindezt úgy, hogy döntéseink minél inkább megfeleljenek az igazságosság követelményének is.
Bízom benne, hogy minden bíró átérzi ezen felelősség súlyát, s igyekszik megfelelni ezen követelményeknek.
Ám nem csupán a bírók azok, akiknek meg kell felelniük ezeknek a követelményeknek, hanem mindenkinek, aki a bíróságon dolgozik. Anélkül, hogy a bíróságok rendelkeznének a bírók munkáját magas színvonalon segítő igazságügyi alkalmazottakkal, a bíróságok nem tudnák teljesíteni a velük szembeni társadalmi elvárásokat.
Azonban a jók között is vannak jobbak, akik nem csak jól, hanem kiválóan teljesítenek, s példát mutatnak. Olyan példát, ami dicséretre méltó, s amit el is kell ismerni.
Azok, akik itt ülnek bizonyítottan, hosszabb ideje és kimagasló színvonalon végzik munkájukat. Példát mutatnak, mely példát, ha követjük bátran mondhatjuk, hogy minden nehézség ellenére úgy végeztük el a ránk bízott feladatot, hogy ezáltal hozzájárultunk a társadalmi béke és igazságosság megteremtéséhez.
Köszönöm nekik ezt a munkát, s gratulálok teljesítményükhöz.
Köszönöm, hogy meghallgattak.