ENCJ felmérés a bírók körében a bírói kar függetlenségéről
2025.
Összefoglaló [1]
Az európai bírók körében 2025 első negyedévében ötödik alkalommal került sor a függetlenségükkel kapcsolatos felmérésre. A felmérésben 30 ország 32 bírói karából összesen 19 136 bíró vett részt. A részvételi célt 20%-ban határoztuk meg, amit a legtöbb bírói kar (könnyedén) elért. A függetlenség megítélésével kapcsolatos személyes és szakmai jellemzők elemzése azt mutatja, hogy a bírók tagállami igazságszolgáltatásonként nagyon hasonló nézeteket vallanak.
A főbb megállapítások a következők:
1. A bírók általában pozitívan értékelik függetlenségüket. Egy 10 pontos skálán a bírók átlagosan 5,9 és 9,8 pont között értékelik az országukban dolgozó bírók függetlenségét, a legalacsonyabb értéket Ukrajna kapta, majd Montenegró (6,8), Magyarország (7,0), Bulgária és Bosznia-Hercegovina (mindkettő 7,1) következik. Tíz bírói kar pontszáma 9 vagy annál magasabb. A válaszadók még ennél is magasabbra értékelik a személyes függetlenségüket: 6,8 és 9,9 pont között. A függetlenség pozitív értékelésével összhangban kevés bíró számolt be a bírói döntések befolyásolására irányuló helytelen nyomásgyakorlásról.
2. 2015 óta - amikor az első felmérésre sor került -, a függetlenség az összes bírói kar átlagában fokozatosan javult. Ez a tendencia azonban megáll ebben a jelenlegi felmérésben, ahol a mércétől függően az átlagos pontszám az előző felmérés óta változatlan maradt vagy éppen csökkent. A hosszú évek óta dolgozó bírók tapasztalatai alapján a függetlenség hosszabb idő alatt javult.
3. A fejlemények országonként eltérőek. Magyarországon, Görögországban és Montenegróban a függetlenségi pontszám élesen visszaesett, Svédországban és Skóciában pedig jelentősen csökkent. Jelentős javulás következett be Lettországban, Litvániában, Portugáliában és Szlovákiában.[2]
4. Az igazságszolgáltatási tanácsok függetlenségét a bírók országonként átlagosan 3,4 és 9,7 pont között értékelik. Spanyolország és Bulgária tanácsai nagyon alacsony pontszámot kaptak, míg Magyarország, Ukrajna és Bosznia-Hercegovina pontszámai alacsonyak. Finnországban, Írországban, Romániában és az Egyesült Királyságban a tanácsok 8 feletti pontszámot kaptak. A tanács megléte önmagában nem elegendő az igazságszolgáltatás függetlenségének garantálásához. Ez ugyanis nagymértékben függ például a tanács tagjainak kinevezésére vonatkozó szabályoktól; de attól is, hogy miként viselkednek a tanács tagjaivá megválasztottak vagy kinevezettek.
5. A korábbi felmérésekben felvetett problémák továbbra is fennállnak. Számos tagállami igazságszolgáltatásban a bírók kritikusan viszonyulnak az őket érintő személyzeti döntésekhez, különösen a kinevezésekkel és az előléptetésekkel kapcsolatban. A válaszadók véleménye szerint a legfelsőbb bíróságra/kasszációs bíróságra történő kinevezés is számos országban problémás maradt.
6. A korrupció továbbra is számos tagállami igazságszolgáltatásban jelent problémát. A tagállami igazságszolgáltatások bírói szélesebb körében tekintenek úgy az igazságügyi hatóságokra, mint amelyek nem tesznek eleget a bírói visszaélések és a korrupció kezelése érdekében.
7. A bírósági vezetés - ideértve a bírósági elnököket is - általában nem próbálja befolyásolni a bírósági határozatok tartalmát. Egyes bírók tapasztalata szerint azonban a bírósági vezetés - helytelenül – időszerűségi előírásokkal gyakorol nyomást, és több bíró tapasztal indokolatlan nyomást a teljesítményével kapcsolatban is.
8. Az igazságszolgáltatás és a többi államhatalmi ág közötti feszültségek szintén nem új keletűek, de a nehézségek sok tekintetben fokozódtak. A felmérés tükrében különösen kiemelendő: (1) az, hogy nőtt a kormány érdekeivel ellentétes bírói döntések kormányok általi végrehajtásának hiánya, (2) a munkakörülmények egyre inkább veszélyeztetik a függetlenséget, különösen a bírók alacsony/elmaradt javadalmazása és a nagy munkaterhelés/elégtelen bírósági erőforrások miatt, továbbá (3) a válaszadók szerint sok országban jelentős és egyre növekvő problémát jelent, hogy a kormány és a parlament nem tiszteli a bírói függetlenséget.
9. A legtöbb tagállami igazságszolgáltatásban a bírók konkrét ügyek tekintetében helytelen nyomást éreznek a (közösségi) média részéről. Sokan érzik úgy, hogy a (közösségi) média nem tartja tiszteletben a függetlenségüket.
10. A felmérés első alkalommal vizsgálta a megfélemlítést és a fenyegetéseket, valamint a bírók elleni tényleges támadásokat. A tagállami igazságszolgáltatások felében a bírók több, mint 10%-a tapasztal megfélemlítést vagy fenyegetést. Ezek a tagállami igazságszolgáltatások az Egyesült Királyságtól, különösen Észak-Írországtól kezdve Norvégián át Magyarországig és Ukrajnáig terjednek. Míg a rendszeres fenyegetések ritkák, az alkalmi esetek meglehetősen gyakoriak. A bírók elleni fizikai támadások ritkák.
Az európai bírók többsége pozitívan ítéli meg a függetlenségét, ugyanakkor azonosítják azokat a problémákat, amelyek negatívan befolyásolják azt. E problémák egy része az ügyek szintjén jelentkezik, mások rendszerszinten, mint például a kinevezések kérdése esetében. A felmérés sok szempontból rávilágít a bírói kar nemzeti szintű működésére. Az igazságszolgáltatási tanácsok és más irányító testületek feladata, hogy elemezzék az eredményeket a saját igazságszolgáltatásuk tekintetében, és foglalkozzanak a válaszadók által felvetett kérdésekkel. Míg a tanácsok a jogalkotás javítása és a megfelelő források biztosítása tekintetében a többi hatalmi ágtól függenek, az igazságszolgáltatási szervek és különösen a tanácsok számos kérdést önállóan is meg tudnak oldani. Mindezzel együtt, a többi államhatalmi ággal kapcsolatos problémák száma növekszik, és a függetlenség nagyobb tiszteletben tartására van szükség.
A felmérésben felvetett problémák többsége nem új, megoldásuk azonban magasabb prioritást igényel. Ezen túlmenően, a párbeszédet a többi államhatalomi ággal és a médiával is keresni, illetve folytatni kell annak érdekében, hogy jobban megértsék a bírói függetlenség fontosságát a társadalom és a gazdaság működése szempontjából. Ugyanakkor a növekvő feszültségekkel és fenyegetésekkel szemben tanácsos növelni a bírók és az igazságszolgáltatás irányító intézményeinek ellenálló képességét.
A felmérés adatkészlete kérés esetén rendelkezésre áll.
[1] Ezt a jelentést Frans van Dijk (ENCJ és Montaigne Központ a Jogállamiságért és az Igazságügyi Igazgatásért, Utrechti Egyetem), Bart Diephuis (Holland Igazságszolgáltatási Tanács) és a 11. szakaszhoz Kamil Jonski (SGH Varsói Közgazdasági Iskola) állította össze. A technikai támogatást a belga Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács, Kevin Verhoeyen úr nyújtotta. Az általános támogatást az ENCJ Iroda nyújtotta.
[2] A szlovákiai eredmény (részben) technikai jellegű lehet, mivel az előző felmérés során a válaszadási arány nagyon alacsony volt.